Gertrúd (ugyanis így hívják az ügynökünket) másnap már hívott is minket. Igen, másnap! Talált egy hotelt nekünk Skóciában, ahol general assistanteket keresnek. Ahogy letettük a telefont, meg is érkezett emailen az ajánlat. Heti 30 garantált óra, minimálbér, egy szoba kettőnknek, reggeli-ebéd-vacsora, internetelérés – igaz, a világ végén.
Az örömünk elmondhatatlan volt: igazából rögtön rábólintottunk a munkára – csupán annyiról bizonyosodtunk még meg, hogy a szobához tartozik-e külön fürdő (nagyon rugalmas tudok lenni, de ez egy olyan dolog volt, amiből nem akartam engedni) illetve, hogy amikor majd januárban bezár a hotel 3 hétre, maradhatunk-e.
Mindkettőre igen volt a válasz.
Meggyújtok egy cigit, miközben végigfutom az eddigieket. Szóval most ott tartunk, hogy van munka, van szállás. A repülőjegyek már régóta a levelezőrendszerünkben pihennek. A dolgainkat nagyjából elrendeztük itthon: megvannak a papírok, hogy passzívba tegyük majd a TB-nket. Megérkeztek az erkölcsi bizonyítványok, a többnyelvű anyakönyvi kivonatok (kivéve a barátnőmét…), az angol nyelvre lefordított és hitelesített orvosi papírjaim, a passportok pedig a fiókban hevernek. Én meg itt ülök az üres, magyarországi lakásomban és arra gondolok, holnap visszük a dobozokat az „Anyósom”-hoz előtte pedig… előtte pedig még utoljára meglátogatom a szüleimet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: