Menjünk külföldre!

Ó igen, a jól ismert mondatok: menjünk külföldre! Ott jobb lesz! Százezreket keresünk majd!

Sok ismerősöm van, aki kevés pénzzel indult neki a nagyvilágnak csak azért, mert itthon rossz. Fiatalon, huszonévesen. Hát nem tudom… aki az iskolapadból kiesve Magyarországon nem akar dolgozni, miért akarna Londonban, Dublinban, Edinburgh-ban?

Valahogy sose tudtam mérlegre tenni a felsorakoztatott érveket (sok pénz) az általam megfogalmazott ellenérvekkel (nyelvtudás hiánya, egy szobányi magánszféra, kulimunka).

Lehet, hogy csak a rossz tapasztalat beszél belőlem: ezt láttam a környezetemben. Hogy meggondolatlanul, utánaszámolás nélkül vezet egy vak, világtalant.

Az is megeshet, hogy egyszerűen felnőttem. Régebben nem érdekelt, honnan jön a pénz, milyen szerződésem van: nem foglalkoztam a következményekkel, a jövővel, csak éltem az életem nap nap után. Ma, 26 évesen amikor eszembe jut a családalapítás – egyszerűen nem látom magam előtt azt a jövőt. Pedig szeretném látni! Tényleg… de ahol és ahogyan most vagyok – nem lehet jövőképeket formálni. Tervezni.

Maradhatnánk Magyarországon: elég lenne elköltözni más városba. Érzem és tudom, hogy fel tudnám építeni a karrierem: miért ne? Eddig két városban sikeresen megtettem. Miért ne tehetném meg újra?

De nem akarom. Lassan 6 éve dolgozom médiában, láttam már sok mindent – nem utáltam meg, de úgy érzem, kell egy kis szünet. Valami teljesen más és nem csak a munka terén. Új kultúrákat szeretnék megismerni, embereket, városokat. Más nyelven akarok beszélni, gondolkodni. Újrakezdeni az életem.

Ezt itthon nem lehet. Ehhez külföldre kell mennem.