Welcome to Scotland – mondja mosolyogva a fiatal hölgy és még egyszer átlapozza a papírjaimat, mielőtt visszaadná. Bár a hangjában nem, a tekintete mélyén látszik, hogy nem én vagyok az első a mai napon, akit országában köszönt. Végtére, a kék uniformis alatt Ő is „csak” egy fiatal lány, aki (mint mindenki más), elvégez egy munkát – de meg kell hagyni, egész jól csinálja.
Szóval, itt állunk, az álmunk kapujában és ez a három szó: welcome to Scotland – szinte könnyeket csal a szemünkbe. Még egy lépés, egy méter és TÉNYLEG ott vagyunk.
?!
Hogyan jutottam el idáig? Nehezebben mint gondoltam. Könnyebben mint reméltem. Furcsa kettősség, igaz? Valóban az, de ez egy olyan dolog, ami egész eddig életemben jelen volt. Nem is csodálkozom rajta, hogy a Skóciába történő utazásomat – utazásunkat, hogy egészen pontos legyek – is jellemzi.
A következőkben az erről szóló történetet – vagy ha így jobban tetszik, kalandot – osztanám meg veletek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: