Magyarországról jöttem

Három nap telt el az előző bejegyzés óta. Ma éjszaka indulunk. (sóóóhaj) pokoli egy három nap volt ez. Még az is megfordult a fejemben, hogy hagyni kellene ezt az egészet: inkább maradni, fogni a pénzt és kezdeni valamit vele, itthon. Édesanyám arca… nem volt hosszú az út a szülővárosomtól a barátnőm családjának otthonáig, de bevallom… Tovább »

Gertrúd (ugyanis így hívják az ügynökünket) másnap már hívott is minket. Igen, másnap! Talált egy hotelt nekünk Skóciában, ahol general assistanteket keresnek. Ahogy letettük a telefont, meg is érkezett emailen az ajánlat. Heti 30 garantált óra, minimálbér, egy szoba kettőnknek, reggeli-ebéd-vacsora, internetelérés – igaz, a világ végén. Az örömünk elmondhatatlan volt: igazából rögtön rábólintottunk a… Tovább »

Bár nem így akartuk, a párommal közösen mégis arra jutottunk, hogy szükségünk lesz egy ügynökségre, ami segít bentlakásos munkát találni nekünk. Nem ez volt az eredeti elképzelésünk, de úgy éreztük, ha csak így juthatunk ki, viszonylag biztonságosan Skóciába, akkor ezt kell tennünk. A barátnőm kezdte el a keresést és kapott is néhány megbízható nevet –… Tovább »

Vagy mégse – naaagy ugrás a bejegyzéscímhez képest: az elmúlt hetekben képtelen voltam úgy gép elé ülni, hogy gondolataimat összeszedve folytassam a blogot. A fogaskerekek mindig máson kattogtak az agyamban. Most már a cuccaim nagy része dobozokban hever körülöttem. A falak üresek: csak itt-ott, egy-egy folt árulkodik arról, hogy valamikor poszterek ékesítették narancssárgáját. Ami egykor… Tovább »

Ahogyan arról a korábbi bejegyzésekben is írtam már, alapvetően nem azért döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Magyarországot, mert rossz életünk volt itthon. Nem. Egész korrekt pénzt kerestünk (közjáték: időközben felmondtam a munkahelyemen), amiből az igényeinknek megfelelő életet tudtunk biztosítani magunknak, miközben még félre is tettünk egy keveset. Nem meggazdagodni akarunk Skóciában: csak élni, dolgozni nyugodtságban, szeretetben,… Tovább »

Igazából Skócia nem konkrét célállomásként fogalmazódott meg bennem az első időkben. A barátnőmmel hosszú órákat, napokat beszélgettünk és szinte tényleg csak nyögve dobtam be ezt az országot. Elsőként Kanadára gondoltam – közel van az USA-hoz, de annyit nem tudtam róla, hogy komolyabb terveket szövögethetem volna köré. Jól hangzott, ez az igazság – aha, viszont utána… Tovább »

Ó igen, a jól ismert mondatok: menjünk külföldre! Ott jobb lesz! Százezreket keresünk majd! Sok ismerősöm van, aki kevés pénzzel indult neki a nagyvilágnak csak azért, mert itthon rossz. Fiatalon, huszonévesen. Hát nem tudom… aki az iskolapadból kiesve Magyarországon nem akar dolgozni, miért akarna Londonban, Dublinban, Edinburgh-ban? Valahogy sose tudtam mérlegre tenni a felsorakoztatott érveket… Tovább »

Azok, akik valaha is utaztak repülőn, biztosan tudják, hogy az előző bejegyzés első sorában taglalt szituációt filmből vettem. Egy klisét írtam le, egy jelenetet bármelyik moziból. Egy álmot, egy remélést arról, amit hamarosan talán tényleg megtapasztalok. Valóban: amikor ezeket a sorokat pötyögöm, még a magyarországi lakásom biztonságában vagyok egy könnyed, nyáresti vasárnap. A barátnőm épp… Tovább »

Welcome to Scotland – mondja mosolyogva a fiatal hölgy és még egyszer átlapozza a papírjaimat, mielőtt visszaadná. Bár a hangjában nem, a tekintete mélyén látszik, hogy nem én vagyok az első a mai napon, akit országában köszönt. Végtére, a kék uniformis alatt Ő is „csak” egy fiatal lány, aki (mint mindenki más), elvégez egy munkát… Tovább »